Az MTA Modern Filológia Társasága mély fájdalommal és megrendüléssel tudatja, hogy szeretett és tisztelt elnökünk, Nyomárkay István professzor úr 2020. augusztus 6-án, életének 84. évében elhunyt. Professzor úr elvesztése pótolhatatlan a Társaságunknak, magyarországi szlavisztikának, nyelvtudománynak, akadémiai életnek, az Egyetemnek és minden kollégájának, barátjának, tanítványának.

Nyomárkay István professzor úr 1937. március 16-án Budapesten született. A Zemplén megyei nemesi család birtokainak központja Sátoraljaújhelyen volt. Nyomárkay István édesapja több helyen töltött be különböző köztisztségeket, ahová a családja is követte. Így elemi iskolába Makón járt, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait Budapesten végezte. 1955-ben tett érettségi vizsgát az Eötvös József Gimnáziumban. 1956 és 1961 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt magyar és délszláv (szerb-horvát) szakon. Egyetemi tanulmányai alatt Bárczi Géza volt rá a legnagyobb hatással, míg a szlavisták közül Kniezsa István és későbbi mentora, atyai jó barátja, Hadrovics László.

1961–1973 között középiskolai tanárként dolgozott egy csepeli gépipari technikumban.  Közben nem szakadt el az egyetemtől, és szeretett témakörétől, a kroatisztikától sem. 1964-ben doktorált „summa cum laude” minősítéssel, Hadrovics László témavezetésével. Az 1973/74-es tanévben a szentpétervári Zsdanov Egyetemen, majd a következő tanévtől a Zágrábi Egyetemen dolgozott magyar lektorként. 1975. szeptember 1. óta az ELTE BTK Szláv Filológiai Tanszékének oktatója volt; 1975-től egyetemi adjunktus, l981-től egyetemi docens, l989-től egyetemi tanár. Kandidátusi értekezését 1979-ben védte meg: „Az idegen szavak alaktani és mondattani beilleszkedése a szerbhorvát nyelvbe”; amelyet 1984-ben „Strane riječi u hrvatskosrpskom (srpskohrvatskom) jeziku” címmel, a Tankönyvkiadó adta ki. Akadémiai doktori értekezését 1987-ben védte meg: „A horvát nyelvújítás magyar mintái”; amely „Ungarische Vorbilder der kroatischen Spracherneuerung” címmel az Akadémiai Kiadó gondozásában 1989-ben jelent meg. Ez a munka jelentős nemzetközi visszhangot keltett, eddig kevéssé kutatott kérdésre irányította a kroatisták és általában a szlavisták figyelmét, nevezetesen a tükörszavak vizsgálatára. Nyomárkay professzor 1987-től 2004-ig vezette az ELTE BTK Szláv Filológiai Tanszékét, 1993-tól pedig a Szláv és Balti Filológiai Intézetet. 1999 és 2005 között a Zágrábi Egyetem Hungarológiai Tanszékének vendégprofesszora volt.

Az ELTE közéletében jelentős szerepet játszott: 1987-től két cikluson keresztül a Kari Gazdasági Bizottság elnöke, 1995-től 2003-ig, majd 2005-től ismét a Kari Habilitációs Bizottság elnöke. Az ELTE Szlavisztikai Doktori Iskolájának alapító tagja, 1995-től a Szlavisztikai Doktori Iskola, majd 2001-től a Nyelvtudományi Doktori Iskola és a Szláv Nyelvtudományi Doktori Program vezetője, a Kari Doktori Tanács tagja. 2000 és 2003 között a Kar általános és külügyi dékánhelyettese. 1999 és 2003 között Széchenyi professzori ösztöndíjas.

Nyomárkay professzor úr tanszékvezetői és intézetigazgatói munkája során vezetési stílusát egészséges nagyvonalúság, a lényeges kérdéseknek a lényegtelenektől való biztos elkülönítése jellemezte. Nagy része van benne, hogy a Tanszékre és az Intézetre is jellemző nyugodt, egyéni ellentétektől és áskálódásoktól mentes légkörét meg tudta őrizni. Kollégái ma is elismerik, értékelik és tisztelik. Több mint másfél évtizedes vezetői munkája során nemcsak a Tanszék, hanem az Intézet valamennyi munkatársa is előre lépett a tudományos minősítés és az egyetemi karrier tekintetében. A fiatalabb kutatókat mindenben segítette.

Munkásságát több kitüntetéssel is elismerték: Fran Miklošič Emlékérem (1994), Matija Petar Katančić Emlékérem (1998), Pro Universitate Emlékérem (1999), Ivan Antunović Emlékérem (1999), Szentgyörgyi Albert-díj (2002), a Horvát Köztársaság Hajnalcsillag Rendje (2003), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2007), Vatroslav Jagić-emlékérem (2010)

A Magyar Nyelvtudományi Társaság választmányi tagja, 2005-től alelnöke. Az MTA Nyelvtudományi Bizottságának tagja. 1997-ben választotta levelező tagjául a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia. 2000-től a Magyar Tudományos Akadémia tanácskozási jogú, 2004-től levelező tagja. 2000-től az Osztrák Tudományos Akadémia Balkanisztikai Bizottságának tagja. Részt vesz a Balkanisztikai Bizottság tudományos projektumaiban. Nemzetközi elismertségét jelzi, hogy 1989-ben tagjául választotta a Nemzetközi Szlavisztikai Komité. Hazai és nemzetközi szaktekintélye segítségével a legjelentősebb szlavisztikai kiadványok beszerzését biztosította az egyetem könyvtárai számára.

Nyomárkay professzor úr 2000-től a legrangosabb magyar szlavisztikai folyóirat, nemzetközileg is regisztrált és elismert Studia Slavica Academiae Scientiarum Hungaricae főszerkesztője. 2009-től főszerkesztője az MTA Modern Filológiai Társaság online folyóiratának. 2010-től az ELTE BTK Trefort-kert Alapítvány kuratóriumi tagja.

Nyomárkay professzor úr a hazai doktori képzésen kívül oktatott a Zágrábi Egyetem és az eszéki Juraj Strossmayer Egyetem posztgraduális képzésében. Külső tagja volt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara Habilitációs Bizottságának, valamint a Magyar Akkreditációs Bizottság Nyelvtudományi és Filozófiai Szakbizottságának. Szakdolgozatok, PhD-értekezések, akadémiai doktori értekezések rendszeres bírálója volt, valamint a védési bizottságok elnökeként is gyakran szerepelt.

2002-ben jelent meg az a munkája, amelyben a XVIII. század végi bécsi grammatikáknak a magyar és a környező szláv nyelvek grammatikográfiájára gyakorolt hatását elemezte: Croato-Hungarica. Uz 900 godina hrvatsko-mađarskih povijesnih veza / A horvát-magyar történelmi kapcsolatok 900 éve alkalmából. Milka Jauk-Pinhak, Kiss Gy. Csaba, Nyomárkay István szerkesztők; kiadta Katedra za hungarologiju Filozofskoga fakulteta Sveučilišta u Zagrebu–Matica hrvatska, Zagreb (Biblioteka Hungarologica Zagrabiensis sorozatban).

Nyomárkay professzor úr kutatásaiban a nyelvtörténetre, a történeti dialektológiára, az irodalmi nyelv és nyelvhasználat kérdéseire, valamint a horvát-magyar, magyar-horvát nyelvi kapcsolatokra fókuszált. Professzor úr nemcsak a szlavisztika területén alkotott maradandót, hanem a magyar mondattani kérdésekről is tett közzé több dolgozatot. Igazi filológus volt, a budapesti szlavisztikai iskola markáns képviselője, aki nagy elődei nyomdokán járva ehhez megfelelő széles körű klasszikus műveltséggel is rendelkezett. Önálló művei, tanulmányai, előadásai a magyar mellett horvátul, németül, oroszul és szerbül jelentek meg. Tanszékvezetői, igazgatói éveiben mindig önzetlenül támogatta az ifjabb kollégák szakmai előmenetelét, de ugyanez elmondható a doktori hallgatókra is, akiknek rendszeresen segített első publikációik megjelentetésében.

Nyomárkay professzor úr elismert tekintélyre tett szert nemcsak a magyarországi tudományos közegben, hanem a nemzetközi életben is jelen volt, mint elismert és nagyra becsült nyelvész. Erről tanúskodik a munkáira történő nagyszámú hivatkozás, valamint a különböző külföldi egyetemekről jövő meghívások és felkérések előadástartásra. Sokoldalúságáról bizonyítja a számos területen megjelent kiadványai, amelyek közül felsorolom a legjelentősebbeket: Ein burgenländisch-kroatisches Evangelienbuch aus dem Jahre 1732 (1973), Deutsche Lehnübersetzungen im Kroatischen und im Ungarischen (1976), Német tükörfordítások a horvátban és a magyarban (1980), Strane reči u srpskohrvatskom jeziku (1981), Magyar nyelvkönyv idegen ajkúak számára (hangszalaggal) TIT Budapest (1981), Das erste handschriftliche Gebetbuch der burgenländischen Kroaten (1983), Strane riječi u hrvatskosrpskom (srpskohrvatskog) jeziku: Izdanje Demokratskog saveza južnih Slavena u Mađarskoj (1984), Ungarische Vorbilder der kroatischen Spracherneuerung (1989), Gramatika srpskohrvatskog jezika (1989), A magyar és a szerbhorvát nyelv kapcsolata (1989), Gradišćanskohrvatske isprave u Madžarskom Državnom archivu (1992), A tükörfordításokról - különös tekintettel a szerbhorvátra (1993), Horvát-magyar szótár (Hadrovics Lászlóval, 1996), Sprachhistorisches Wörterbuch des Burgenlandkroatischen (1997), Szerb-magyar szótár (Hadrovics Lászlóval, 1997), A szerbhorvát nyelvkérdés (1997), A nyelvhasználat udvariassági stratégiái I–II. (1998–1999), A világ nyelvi képe az idegen szavak tükrében egy horvát drámában és magyar fordításában (2000), Anyanyelvi ébredés és hagyomány nálunk és szomszédjainknál (2002), Horvát-magyar, magyar-horvát kisszótár (Hadrovics Lászlóval, 2003), Nyelveink múltja és jelene (2004), A horvát és szerb szótárirodalom (társszerk., 2004), Kis szláv lexikográfia (társszerk., 2004), A hazugság fogalmának képe a magyar nyelvben (2006), Rövid szerb és horvát nyelvtörténet (2007), Nyelvújítások Közép-Európában (2009), Szláv szomszédjaink (2013).

A magyar helyesírás szabályai legújabb, 12. kötetének munkáiban tevékenyen részt vett Nyomárkay professzor úr, nemcsak mint nyelvész, hanem mint az MTA Irodalmi Osztályának osztályhelyettese. A Magyar Nyelvi Bizottságnak tiszteletbeli elnökeként támogatta a 2015-ben megjelent mű megjelenését. Mindezeken kívül számtalan cikke jelent meg konferenciakötetekben, illetve a hazai, nemzetközi szakfolyóiratokban. 2016-ban jelent meg az újvidéki Forum kiadónál a legújabb Szerb-magyar középszótár (szerzője Kacziba Ágnes és Mirjana Burzan), amelyhez a recenziót Nyomárkay István professzor úr írta.

Professzor úr számos írása nem jelent meg. Tavaly elkezdtük ezeknek a rendszerezését, hogy legyen egy olyan kötet, amely összegyűjti ezeket egy kiadványban. Következő időszak munkája lesz, hogy rendszerezzük az anyagot, és összeállítsuk ezt a válogatáskötetet.

Nyomárkay professzor úr 1996-ban, Dobossy László és Frank Tibor professzor után lett a Társaság vezetője. Elnöksége alatt Társaságunk széles körű kapcsolatokat épített ki a nemzetközi tudományos szervezetekkel: együttműködés a horvát és a szlovén egyetemek magyar és szláv tanszékeivel, együttműködés a Kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar és Általános Nyelvészeti tanszékével (vezetője Benő Attila), a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karának Alkalmazott Nyelvészeti tanszékével (vezető Imre Attila), az Újvidéki Egyetem magyar tanszékével, az erdélyi tudományos élet képviselőivel (MTA Kolozsvári Bizottság). Szoros barátságot ápolt a szlavista tudomány jelentős képviselőivel (többek között Radoslav Katičiċ, Gerhard Neweklowski).

Nyomárkay professzor konferenciák szervezőjeként is sikeres. Elnök úr kezdeményezésére a Modern Filológiai Társaság minden esztendőben nemzetközi tanácskozást szervez aktuális nyelvi kérdések megvitatása céljából, amely majd’ húsz éve töretlen sikernek örvend. Minden év júniusában, a filológia iránt érdeklődők (egyetemi-és középiskolai tanárok, egyetemi-és főiskolai hallgatók, talán még középiskolai diákok is), de bárki, akit izgat a Quo vadis philologia temporum nostrorum? kérdése, összejönnek a legendás Gólyavárban, hogy meghallgassák és megvitassák az előadásokat. Nyomárkay elnök úr érdeme volt, hogy a részvétel, nagy szó ez manapság, ingyenes. A konferencián, eleinte a Társaság Választmánya által felkért, kutatási területük legkiválóbb előadói szerepeltek. A későbbiekben, szinten Elnök úr javaslatára, doktorandusz hallgatók, vagy frissen doktorált kollégák is előadást tartottak. Szép és igen fontos gesztus volt ez, hiszen egyrészt a fiatalok így lehetőséghez jutottak, hogy megmutassák, mivel foglalkoznak, hol tartanak kutatásaikban, másrészt a Társaság utánpótlása is, reményeink szerint, biztosítottnak látszik ily módon.

Támogatásával több éven keresztül Társaságunk kiírta „Az év szakdolgozata” versenyt, amely során díjakkal jutalmaztuk a legjobb benevezett egyetemi szakdolgozatokat. A díjakat a Társaság éves konferenciáján adtuk át.

Az a tény, hogy a Társaság konferenciát szervezhet, az ott elhangzott előadások kötet formájában megjelenhetnek, és ezt minden előadó, sőt a téma iránt érdeklődő is ingyen megkaphatja, szintén Elnök úrnak volt köszönhető. A Magyar Tudományos Akadémia anyagi támogatása az ő érdeme, hiszen ez a támogatás biztosítja a Társaság működését immár több mint harminc éve.

Nyomárkay István professzor nem csak sikeres tudós, akinek tudományos teljesítménye tiszteletre méltó. Aki találkozott vele, leült mellé beszélgetni csak egy rövid időre is, tapasztalhatta, hogy olyan ember volt, aki mindig segítőkész, észrevételei, bírálatai, tanácsai előrevivők, szakmai értékelései mások munkájának is javára válnak. Munkatársai számára a kulturált viselkedés példaképe volt, olyan ember, aki szerénységéről és jóindulatáról ismert, amivel kivívta kollégai elismerését és tiszteletét.

Az egyetemi tudományos élet felemelő eseményei közé tartoztak azok a beszélgetések amelyek Nyomárkay professzor úr irodájában zajlottak, főleg a szerdai napokon. Felbecsülhetetlen értékű eszmecserét folytatott Papp Andreával, Janus Bańczerowskival, Ráduly Zsuzsannával, velem az elődökről, a jövőről, a tudományos élet aktuális kérdéseiről. Professzor úr egy élő lexikon volt, aki minden kérdéshez profi módon hozzá tudott szólni, tudta, mely kiadványban kell keresni a megfelelő választ a kérdésre, tanácsot adott a felmerült problémák megoldására. Szobájában, otthonában több száz kötet biztosította lexikai tudásának hátterét.

Nyomárkay István életpályáját az utókor számára két előadásának videofelvétele is megörökítette:

Nyomárkay István akadémikus úr előadása 2016. december 8-án az Akadémikus arcképcsarnok sorozatában

Nyomárkay professzor úr előadása az ELTE BTK Gólyavárában, a Gólyavári Esték rendezvénysorozat keretében 2010. április 22-én

Nyomárkay professzor úr temetése szeptember 11-én volt szűk családi körben a sátoraljaújhelyi temetőben.

Emlékét örökké őrizni fogjuk!

Budapest, 2020. október 1.

Nagy Sándor

főtitkár