Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2008.

Boross Viktor

[A teljes cikk letölthető formátumban]

Dr. Bańczerowski Janusz, egyetemi tanár, az ELTE Szláv és Balti Filológiai Intézet Lengyel Filológiai Tanszékének vezetője A világ nyelvi képe című könyvében a funkcionális kognitív nyelvészet alapkérdéseinek kritikai áttekintését adja.

Bańczerowski Janusz könyve nem egy könyv, hanem könyvek füzére, rövid, szabatos, de lassan olvasható könyveké. Azért nevezem könyveknek az írásait a szövegtipológiai szabályokat önkényesen áthágva, mert nem pusztán tanulmányok kötetéről van szó, hanem apró lexikonok egybefűzéséről.

A „tartalomjegyzék” bennem egy könyvtári katalógus benyomását keltette. Egy olyan katalógusét, ahol a kognitív, funkcionális nyelvészeti paradigma közérthető és tudományos igényű körbejárását követően, az élet alapfogalmainak (anya, apa, család, fej, kéz, föld, haza, halál) magyar, esetenként lengyel nyelvi kidolgozását találja a kognitív szemantika iránt érdeklődő kutató. A „könyvek” harmadik csoportja a különböző metaszövegbeli operátorokról szól.

A világ nyelvi képe a Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához sorozatban jelent meg. Ez némileg „félrevezető”. A feldolgozott tudásanyag a kognitív szemlélet számos tudományterületén (pszichológia, logika, számítástechnika, filozófia, biológia) számíthat érdeklődésre. A szerző a nyelv fogalmáról való írásában maga is oly módon fogalmaz, amely a téma megértésének interdiszciplináris igényéről tanúskodik: „Véleményünk szerint azonban az a legfontosabb, hogy megismerjük, hogyan cselekednek az egyének akkor, amikor a nyelvi kommunikációs folyamatban saját megismételhetetlen tapasztalatukat felfoghatóvá teszik mások számára, akik szintén megismételhetetlen tapasztalattal rendelkezvén beépítik ezeket a sajátjukba” (28). Ez a célkitűzés a kognitív szemlélet számos tudományterületének célkitűzésével rokon.

A kognitív nyelvészeti keretben kidolgozott elméleti keret egy-egy „tézise” kiindulópontja lehet a későbbi empirikus kognitív pszichológiai kutatásoknak, amelyek megerősíthetik vagy cáfolhatják a szerző téziseit. Ez utóbbi a könyv erénye és egyben hátránya is. Erénye, hisz a szerző intuitíve a korábbi kutatások alapján megfogalmaz a nyelvészet határain túli összefüggéseket is, hátránya az, hogy az empirikus bizonyítékok legtöbbször hiányoznak. Erre példa, amikor Bańczerowski a nyelvi emlékezetet (27), a nyelvhasználati képesség tapasztalatfüggőségét (34) tárgyalja, vagy neurolingvisztikai kutatásokat említ (42). Ezekkel kapcsolatban a szerző markáns véleményt fogalmaz meg, de elmélete nagyrészt intuitív(nak látszik), és gyakran mellőzi az empirikus bizonyítékokra való hivatkozást annakellenére, hogy „a nyelvészeti elméleteket főként az empirikus tudományok közé sorolják” (56).

A szerző A nyelvtudomány paradigmái című írásának első soraiban élesen elkülöníti az implicit és explicit nyelvi tudást. Ez a szétválasztás funkcionális kognitív személetben elméletileg és tapasztalatilag sem indokolt. Karmiloff-Smith koncepciója a kognitív fejlődésről jól illeszkedik a langackeri kontinuum-felfogáshoz, hiszen a fejlődés során is (leegyszerűsítve) az implicit tudás a reprezentációs újraírások, vagyis a mentális munka során egyre hozzáférhetőbbé válik az explicit tudás, megismerés számára. A bevezetést követően azonban a XX. századi nyelvtudományi paradigmák részletes kritikáját is adja az említett fejezet, amely a téma iránt érdeklődő olvasónak hasznos forrásmunkává válhat. A strukturális objektivizmussal szemben álló kognitivizmus jellemzésekor írja Bańczerowski: „[a kognitivisták] a nyelv használójában nemcsak a szavakat és mondatokat generáló mechanizmust, hanem magát az embert is látják: a megismételhetetlen személyiséget, […] szóval mindazt, ami az adott kultúrközösségben akceptált kommunikációs modellel összefüggésben meghatározza, hogy milyen módon használja az ember a nyelvet, amelynek megalkotója és egyben foglya is” (75). A nyelv, amely a gondolkodás határa (?) vagy amelynek foglyai vagyunk, gyakran megjelenik nyelvészeti elméletekben. Kognitív keretben, ahol a fogalmi struktúra kialakulásában a testi, interszubjektív és fizikai tapasztalatoknak nagy szerepe van, ott a nyelv mellett a lakótér, közösség, végső soron a Föld mint tapasztalati határ is megjelenhet, ezáltal a nyelvem-börtön-fogoly koncepció is kitágul a közvetlen fizikai térre, a karnyújtásnyira élő közösségre és végső soron a földi tapasztalatokra.

A „könyvek” azonban nem csak a kognitív kutatók számára lehetnek inspiratívak újabb kutatások megtervezéséhez. Haszonnal forgathatják a bölcsész hallgatók mellett akár a műszaki tudományokat hallgatók is, hiszen a Budapesti Műszaki Egyetemen a villamosmérnök képzés szerves része a formális nyelvészet, a generatív grammatika vagy a neuronális hálózatok tanítása. Olyan öntanuló gépek tervezésénél, ahol a formális nyelvészeti paradigma által kínált megoldások „szűkösek”, komoly szerepe lehet a funkcionális megközelítésnek, a könyvben nagyon érthetően tárgyalt kognitív alapfogalmaknak. A kutatói, egyetemi közönség mellett, a közép- vagy általános iskolai tanításban is szerepe van a „könyveknek”. A tágabb közönség érdeklődésére A világkép a nyelvben írásai tarthatnak számot. Azért lehetnek számukra érdekesek ezek az írások, mert az élet alapkapcsolatainak (anya, apa, család, haza, föld) a megértéséhez, illetve önmaguk megismeréséhez (fej, kéz, halál) kerülnek közelebb a nyelvi gondolkodás által. Ez utóbbi írások erőssége a tömör, lényegre törő, mégis átfogó funkcionális személetű feldolgozási mód.

Végül a könyv erőssége a szláv nyelveket nem ismerő olvasónak, hogy a szerző a mértékadó angol nyelvterületen kutató nyelvészek mellett a közép- vagy kelet-európai szakirodalomból is gyakran idéz, ezáltal a nagyobb valószínűséggel ismert angol vagy német kutatások mellett ezen terület irodalmába is betekintést kaphat az érdeklődő.

Ahogy Kövecses Zoltán metaforakönyve „Gyakorlati bevezetés a kognitív metaforaelméletbe”, úgy Bańczerowski Janusz „könyveinek” gyűjteménye izgalmas gyakorlati bevezetés a világ nyelvi képébe, a funkcionális kognitív nyelvészet olyan alapfogalmaiba, mint a kategorizálás, prototipikusság, családi hasonlóság, metaforizáció, mentális modellálás, kognitív struktúra, profilírozás, fogalmi séma, figura-háttér kérdés vagy például a nem verbális kommunikáció.